.

Három, kettő, egy, start!

Irány Ausztria!

.
.
.
2011 májusában Ausztria megnyitja kapuit a magyar munkavállalók előtt.

Ennek kapcsán áttekintjük, mire is számíthat adózási szempontból az, aki osztrák szomszédainknál vállal munkát.

Először azzal az esettel foglalkozunk, amikor a magyar Ausztriában, osztrák illetőségű munkaadónál vállal munkát.

Ha külföldről származó jövedelem adózásának kérdéseit vizsgáljuk, az első szempont az, hogy van-e az érintett külföldi állam és Magyarország között hatályos, a kettős adóztatás elkerüléséről szóló egyezmény – ha igen, mit ír elő az adott jövedelemtípusra vonatkozóan, illetve egyezmény hiányában érvényesül-e viszonosság a két állam között.

Jelen esetben van egyezmény Ausztria és Magyarország között, ez az 1976. évi 2. tvr..

Ennek 15. cikke rendelkezik a nem önálló munkából származó jövedelem adózásáról.

Eszerint az a munkabér ( és más, ennek megfelelő juttatás) amit a Magyarországon illetőséggel bíró magánszemély kap csak akkor adóztatható a magánszemély illetősége szerinti országban (jelen esetben Magyarországon), ha az alábbi három feltétel mindegyike teljesül:

ha a térítést (munkabért) olyan munkaadó fizeti, vagy olyan munkaadó nevében fizetik, aki nem bír illetőséggel Ausztriában, és

ha a térítést nem a munkaadónak az Ausztriában lévő telephelye vagy állandó berendezése viseli, és

a kedvezményezett (akinek a térítést fizetik) Ausztriában az érintett adóévben összesen nem tartózkodik hosszabb ideig, mint 183 nap.

Mielőtt fentieket lefordítom magyarról magyarra, meg kell ismerkednünk néhány fontos definícióval, amelyek később, más államokban szerzett jövedelmek adóztatása kapcsán is jelentőséggel bírnak majd.

A kettős adóztatás elkerüléséről szóló egyezmények túlnyomó többsége az ún. OECD Modellegyezmény mintájára készült. Ez lényegében – kissé leegyszerűsítve a dolgot – egy jogszabályminta a jövedelem és a vagyon adóztatásáról, amelyet a szerződő államok – megtartva a modellegyezmény alapelveit, definícióit – felhasználnak a köztük érvényes szabályok egyezménybe foglalásakor. Még inkább leegyszerűsítve, a Modellegyezményt nevezhetnénk „kaptafának” is, amely alapján az egyes szerződő államok közti egyezmények elkészülnek.

Az OECD (Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet) Ausztria (1961) és Magyarország (1996.) is.

A Modellegyezmény azért nagyon fontos jogforrás, mert – néhány kivételtől, mint például Németországnak az ún. fejlődő országokkal (volt gyarmatok) kötött egyezményei, amelyek az ENSZ- modellegyezmény alapján születtek, de erről majd később-, a szerződő államok ennek alapján dolgozzák ki egyezményeiket.

Így, ha nem is ismerjük konkrétan két adott állam közti egyezmény szövegét, de azt tudjuk, hogy az OECD Modellegyezményen alapul, akkor nagyon pontosan megtudjuk ítélni valamely jövedelem adójogi helyzetét, anélkül, hogy a konkrét egyezményt áttekintenénk.

A belföldi illetőségű személy kategóriája kapcsán a Modellegyezmény 4. cikke, illetve – jelen esetben – az Ausztria és Magyarország közötti Egyezmény 3. cikke, az illetőség kérdésében az érintett országok adójogára utal vissza.

Azaz magyar illetőségű az a magánszemély, akit az SZJA-törvény fogalmai (3.§. 2. pont) szerint annak kell tekintenünk.

Ez egy meglehetősen hosszú szöveg az adótörvényben, de főszabályként a magyar állampolgár, ha Magyarországon rendelkezik a polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartásáról szóló törvényben meghatározott lakóhellyel vagy tartózkodási hellyel.

Az első ismérv tehát az állandó lakóhely. Ha adott esetben az érintett magánszemélynek mindkét államban van állandó lakóhelye, akkor a létérdek központja, vagy következő szinten a szokásos tartózkodási helye a döntő az illetékesség kérdésében. Mindezekről később még lesz szó. (Az e kategóriákkal való „variálás” adóoptimalizálási célokat is szolgálhat, de erről is lesz még szó!)

Az állandó lakóhely és a szokásos tartózkodási hely fogalmát az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (Art.) 178.§. 7. és 26. pontja adja meg.

Azaz:

állandó lakóhely: az olyan lakóhely, ahol a magánszemély tartós ottlakásra rendezkedett be, és ténylegesen ott lakik. Nem változik az állandó lakóhely, ha a magánszemély ideiglenes jelleggel huzamosabb ideig külföldön tartózkodik, illetve ha előzetes letartóztatásban van, vagy szabadságvesztés-büntetését tölti,

szokásos tartózkodási hely: a magánszemélynek akkor van a Magyar Köztársaság területén szokásos tartózkodási helye, ha az adott naptári évben – a ki- és beutazás napját is egész napnak tekintve – legalább 183 napot belföldön tartózkodott.

Fentiek fényében vizsgáljuk meg azt az esetet, amikor a magyar magánszemély osztrák vállalkozással köt munkaszerződést. A munkát Ausztriában fogja végezni, a bérköltsége az osztrák céget terheli. Munkavállalása miatt Ausztriában fog lakni (2011 májusától ), de Magyarországi lakóhelye is fennmarad (felesége és gyermekei ott élnek továbbra is).

Ha visszaidézzük a cikkem elejében említett három feltételt, akkor azt látjuk, hogy azok egyike sem adott. Ezért az adóztatás joga nem marad Magyarországé.

Emberünk tehát az osztrák adójog szabályai szerint fog adózni. Ausztria szabályai vonatkoznak rá a biztosítási kötelezettség szempontjából is, azaz járulékot is ott fizet majd, ugyanúgy, mint Ausztria saját polgárai. Ahhoz, hogy Magyarországon is igénybe vehesse az egészségügyi szolgáltatásokat (például hazajön szabadságra és megfájdul a foga) Ausztriában ki kell váltania az európai egészségbiztosítási kártyát.

Mi a helyzet akkor, ha a magyar magánszemély osztrák cégnél munkaviszony keretében vállal ügynöki munkát? Ideje nagy részét Magyarországon, illetve Angliában, Franciaországban és Németországban fogja tölteni.

Ebben az esetben a már idézett három feltétel teljesül, így honfitársunk belföldi illetőségű marad és – a költségvetés nagy örömére – az adóztatás joga Magyarországé marad.

Az osztrák munkaadó ezért az osztrák szabályok alapján adóelőleget von le, és erről igazolást ad. Ennek alapján emberünk a magyar szabályok szerint teljesíti bevallási kötelezettségét.

A biztosítási kötelezettségének azonban neki is az osztrák szabályok szerint kell eleget tennie.

E szabály alól csak akkor lenne kivétel, ha magyar munkaadó kiküldetés céljából küldte volna ki Ausztriába.

A cikksorozat következő részében a kiküldetésről lesz szó, és – mivel oly sokat emlegettem, hogy az „osztrák szabályok szerint” – megismerkedünk közelebbről az osztrák adórendszerrel is.

(folytatjuk)

/Sinka Júlia/